A minap nézegettem a gyerekeim iskolai fotóit. Mikor máskor ha nem éjjel fél 3-kor nosztalgiázzon az ember lánya. Kifejezetten a decemberi hónapban készült képeket nézegettem amikor az egyik képen felfedeztem valamit. Rögtön eszembe jutottak azok az évek amikor a gyerekeim még annyira picik voltak, hogy a kérdésükre: Mikor lesz karácsony? az a felelet, hogy 24 nap múlva, semmit nem mondott nekik.
Akkor találtam ki,hogy összegyűjtök 72 db wc papír gurigát 3 gyermekem lévén, amit aztán megtöltöttem apró finomságokkal majd becsomagoltam krepp papírba, ezáltal óriás szaloncukorra hasonlítottak. December 1-én már kézzel fogható volt a válasz amikor ismét feltették a fiaim a kérdést. Miután hazaértek az óvodából mindenki választhatott magának 1-1 szaloncukrot és ettől a pillanattól kezdve már tudták,hogy akkor érkezik a Jézuska ha az összes csomagocska elfogy. De egy szigorú szabályt be kellett tartaniuk. Egy nap csak egy csomagot lehet kibontani. Ezt 2 évig játszottuk azután új, már korukhoz illőbb adventi naptárt találtam ki nekik. Mikor a kisebbik fiam bekerült az iskolába és ezt elmeséltem a tanító néniknek rögtön jött a kérés, hogy a kis csapat részére is készítsek ilyen „adventi” naptárt. Persze a fiamnak nem volt újdonság nem úgy mint az osztálytársainak akik nagyon élvezték a délutánokat és izgatottan várták, hogy aznap kinek lesz lehetősége választani és a benne lévő finomságokat elosztani az osztálytársak között.
Nemcsak fogalmat nyert a „24 nap múlva” válaszom, hanem örök emlékként még sokáig emlegették a fiúk, hogy milyen izgalmas pillanatok voltak ezek. Milyen izgatottan várták,hogy haza jöhessenek az óvodából és még kabátban megrohamozták az asztalon díszelgő szaloncukor kupacot.
