Már egy ideje gondolkozom azon, hogy a sok mesekönyvem közül melyikkel kezdjem az ajánlást. De végül pár napja mégis úgy döntöttem, hogy azt a könyvet kezdem el olvasni, amelyiket igazából meg sem akartam venni. Nem azért mert nem karácsonyi, hanem mert nem mesekönyv. De amikor az eladó a kezembe adta valami mégis azt súgta, hogy vegyem meg. Már hazafele az autóban magaménak éreztem a könyv elején lévő idézetet és csak a megfelelő pillanatra vártam, hogy megtudjam milyen történeteket rejtenek a lapok. Ebben a könyvben több karácsonyi történet van. A karácsony szelleméről, az ajándékozás szelleméről, karácsonyi emlékekről és hagyományokról. Esténként egyet- egyet elolvastam és azon elmélkedtem, hogy kiknek és miért ajánlanám ezt a könyvet. Bár nem tudom mennyire van forgalomban még, hiszen én is antikváriumban vásároltam. Ma viszont az esti adagomat fogyasztottam amikor a második történet elolvasása után valami feltört belőlem. S bár éjjel 1 óra van én mégis azt éreztem, hogy ezeket a sorokat most kell leírnom. A történet címe a Kék Karácsony. Már a vége fele haladtam amikor könnybe lábadt a szemem és valami furcsa belső melegség futott rajtam végig. Elő törtek belőlem az érzések az emlékek és azt éreztem , hogy bármit megadnék érte, hogy még egyszer vissza mehessek az 1980-as évek elejének egyik karácsonyára és újra átéljem azt a bár szegényes de valahogy mégis szebb karácsonyi estét amikor még semmi más gondom nem volt csak örülni és élvezni az ünnepet. Visszagondoltam arra a pillanatra amikor én is alig vártam,hogy kibontsam az ajándékot és csak remélni mertem, hogy a csomagolás alatt az a játék lapul amit a város egy szem játék üzletének a kirakatában nézegettem sóvárogva. Bár a könyvben leírt történet 1958-ban játszódik azért az a fajta kis turpisság amit a történetben szereplő anyuka és apuka elkövet, még az 1980-as években is fel feldugta a fejét. Engem is hányszor „szomorítottak” el a szüleim, hogy sajnos nem tudták megvenni azt az ajándékot amire vágytam, majd amikor kissé legörbült szájjal próbáltam mosolyt csalni az arcomra és leplezni a csalódottságomat akkor valahogy mégis előkerül az áhított ajándék és teljessé vált az öröm. Az utolsó ilyen estre tisztán emlékszem. 6. osztályos tanuló voltam és már akkor nagyon céltudatosan tudtam, hogy varrónő szeretnék lenni. Én is kézzel majd folyton felbomló varrást készítő játék varrógépen kezdtem a szakmát mikor eljött az idő, hogy egy igazi akkor még nagy dolognak számító villany varrógépet kapjak. Ez pontosan 1984 karácsonyán történt. Hogy miket is kaptam arra már nem emlékszem, de arra tisztán, hogy az anyám épp azt próbálta megértetni velem, hogy most erre nem telt nekik és majd talán jövőre. Még ma is emlékszem az érzésre a csalódottságra a fájdalomra amit érzetem mert soha semmit nem szerettem volna jobban mint egy igazi varrógépet. Majd miután már teljes volt a szomorúságom egyszer csak az asztalon állt egy táska varrógép. Akkor életemben először sírtam el magam karácsonykor. Már nem tudom megfogalmazni, hogy a sírással együtt az öröm,a megkönnyebbülés vagy az a fajta csalódottság szabadult fel amit előtte pár perce éreztem,de tudtam, hogy most már semmi nem állhat a vágyam útjába. Igaz ebben a történetben a kisfiúnak nem az élete pályája múlt az ajándékon de a vágyakozása a boltban a kiszemelt ajándék előtt, majd a csalódottság a fa előtt állva és legvégül a boldogság amikor a csalafinta szülök mégiscsak odavarázsolják az áhított ajándékot, igaz nem a fa alá,hanem a konyhába ahova egy ürüggyel küldték ki a kisfiút aki aztán boldogan vette észre, hogy szíve vágya ott áll teljes valójában, az hasonló volt az álltalam is átélt érzésekkel.
Nos, ezt a könyvet talán első sorban azoknak ajánlanám akik szintén az 1980-as években gyeremekek voltak. Biztos sokan találnának benne olyan történetet amiben magukra vagy a régi emlékeikre ismernek. Olvasás közben pedig a régi szép emlékekre vagy az azóta elvesztett szeretteikre gondolnának ahogy tettem ez magam is.
Kék karácsony: http://blog.christmas-eve.hu/2018/02/11/kek-karacsony-2/
