Tegnap este még lefekvés előtt körbenéztem a közösségi oldalon, hogy lássam mik a hírek a nagyvilágban majd egyszer csak felugrott egy ablak, ami jelezte, hogy bejegyzést írtak abba a csoportban, aminek én is tagja vagyok. Bele olvastam majd azon kaptam magam, hogy szinte minden mondata az én gyerekkorom emlékeiről szól. Annyira megérintettek ezek a sorok, amik úgy hatottak rám mintha egy időutazáson vettem volna rész. Rögtön azt éreztem, hogy szívesen helyet adnék a blogomon ennek az írásnak, mert biztos vagyok benne, hogy rajtunk kívül még jó páran vannak, akik hasonlóképp fognak érezni, ha elolvassák ezt a kis visszaemlékezést.
Olvassátok el ti is ha egy kis utazásra vágytok a mútat idéző karácsonyi időszakba. Jó utazást kívánok!
Valójában ‘nem a Karácsonyt szeretem’, hanem a készülődést. Amikor már januárban azon agyalok, idén milyen színű égősorokat vegyek még. Amikor eszembe jut év elején, hogy idén is veszek pár darab díszt, mert minden évben muszáj….. És hipp-hopp itt a tavasz. Virágzik a táj, visszatérnek a madarak, újjá ébred a természet. De az én szívemben Karácsony láng ég. Vajon hányat alszunk még, számolom a napokat. Majd eljön a nyár, a strand, a forróság, a tengerpart, minden csodás. Pihenés és munka is egyaránt. Hajnalokig tartó séta, hűsölés. Közeledik az augusztus, ami számomra egy kis szeptember, mindig is úgy fogtam fel, gyerekkorom óta, ha vége a nyárnak, akkor már utána itt is van a Karácsony. Eljön a szeptember, kezdődik az ősz, rövidülnek a nappalok, hosszabbodnak az éjszakák, de szívem, lelkem mélyén érzem a Karácsonyt, a várakozás egyre erősebb. Hullanak a falavelek, szundikál a természet. Esős, ködös, lassan fagyos, havasesős napok jönnek, ez bizony már november. A boltok tele vannak Karácsonyi díszekkel, mindennel, ami csak a Karácsonnyal kapcsolatos. Imádom, örökre tudnék köztük sétálni. Szinte minden ház ablakában ott ragyog az égősor, csodálatos. S majd jön a december, gyúlik az első Adventi gyertya, bizony nagyon közel van már a Karácsony. Jön a Mikulás, hatalmas izgalom, csizmapucolás, ajándékvárás. Aztán már szépen esik, hull a hó. Érkezik a fenyőfa, a legszebb, mindenki számára a sajátja az. Szenteste. Díszítjük a fát, fényben úszik, szeretetben az egész ház, csodálatos a fenyőillat. Hetekig bejárja a házat. S majd eljön a Karácsony. Szeretet érzése, a legszebb érzés. Aztán pedig minden kezdődik elölről. Tudjátok, nem értem mikor valaki azt mondja, hülyeség nyáron karácsonyt várni, butaság szeptemberben díszeket árulni a boltokban, mert mire eljön az ünnep, elmúlik a varázsa. Pedig egyáltalán nem, aki szereti a Karácsonyt, annak soha sem. Sőt ahogy egyre közeledik a Karácsony, egyre erősebb a varázs.
Bíró Anita
Forrás: Face
