Karácsonyi ajándék

Ahogy egyre közelebb kerültünk a december 24.-hez az izgalmam úgy fokozódott. Az én gyerekkoromban csak karácsonykor kaptunk új játékot így még inkább izgatottabban vártuk az ünnepet és azt a pillanatot, amikor végre megszólal a szobából a csengő, jelezve a Jézuska eljövetelét és egyben az ajándék bontás idejét. Végre kitárult a szoba ajtaja és az apukám a fa mellett állva várta, hogy belépjünk. Mosolyogva nézett minket, ahogy a bátyámmal egy pillanatra megtorpantunk mert nem tudtuk hirtelen mit nézzünk. A fát vagy az alatta lapuló csomagokat. Még javában a dobozokat bontottuk és vizsgálgattuk egymás ajándékát, amikor a szobát egy varázslatos illat járta be. Apukám csillagszórót gyújtott, amit tágra nyílt ámuló szemekkel figyeltem és próbáltam a látványt minél jobban az emlékezetembe zárni. Még mindig az 1980 -as évek elejét írtuk de, hogy akkor 3. vagy 4. osztályos lehettem, azt már nem tudom. De két ajándékra a mai napig tisztán emlékszem és arra is, hogy egész évben játszottam a karácsonyra kapott játékaimmal nem csak 5 percig minta a mi gyerekeink többsége. Azon a bizonyos estén egy postás játékot és egy moncsicsit kaptam. A bátyám mivel 2 évvel idősebb volt nálam, a gazdálkodj okosan társasjátékot kapta amivel én is szerettem játszani. Biztos volt más apróság is, de ezek voltak azok a játékok, amikre nagyon vágytam. A kismajom figurának világos barna színe volt és bár nem hasonlított a társaim moncsicsijéhez nekem mégis nagyon tetszett. Végre nekem is volt és onnantól jó darabig csak vele voltam hajlandó elaludni. Vittem magammal az iskolába, és amikor szünetek voltak, rögtön a kezembe vettem és hol ki majd betettem a szájába az ujját, ami a jellegzetessége is volt, hiszen ez a szőrmók majom figura az ujját szopta, mint egy kis gyerek. A postás játékkal is szerettem játszani. A doboz minden olyan papír, csekket és szelvényt, no meg bélyeget és pecsétet is tartalmazott, ami az igazi postán is megtalálható volt. Karácsony elmúltával, de még javában a szünet idejében mikor nem volt kedvem kimenni a szánkózni, bent maradtam a jó meleg szobában mellettem a karácsonyfa illatozott, amin ott lógtak a hetekkel azelőtt megvásárolt mézesek és habkarikák, amikhez addig nem nyúlhattunk, míg a szüleink azt nem mondták, hogy most már szabad a fáról venni. És bizony erre a mondatra jó pár napot kellett várni, mert, ahogy akkor anyukám szokta mondani, mit fognak szólnak a szomszédok, ha jönnek megnézni a karácsonyfánkat, ha idő előtt levesszük az édességet és csak a kopasz fa fog ott állni. Amíg az összes olyan ismerős és szomszéd nem jött a karácsonyfa megtekintésére, akik szoktak jönni, addig bizony nem vehettünk a fáról egy darab édességet sem. De nem is bántam, hiszen nekem ott voltak a játékok, amik lefoglalták a gondolataimat és segítettek elreptetni a várakozás idejét. Ültem a fotelban, az asztalra kipakoltam minden tartozékot, ami a játékhoz kellett. A hátam mögött a cserépkályhában ropogott a tűz, amit apukám már kora reggel meggyújtott, hogy mire felébredünk, jó meleg legyen, és ne fázzunk. Én csak töltöttem a papírokat és bélyegeztem az addig összegyűjtött képeslapjaimat és vártam a postámra érkező embereket, akiket apukám egymaga testesített meg. Egymás után hozta nekem a fontosabbnál fontosabb iratokat, amit nekem azonnal pecsételnem kellett és töltögetni a csekkeket, iktatni a hivatalos értesítéseket, bekönyvelni, felvenni a levelet, de egy valamit ritkán csináltam. Bélyeget alig ragasztottam. Sajnáltam volna, ha idő előtt elfogy. Akkor ez milyen fantasztikus játéknak tűnt, de ha egy mai gyereknek kezébe adnék, egy ilyen játékot szerintem kinevetne. Pedig ezek a játékok akaratlanul is az életre és egy adott szituációra tanítottak engem. Akkor tanultam meg, hogy kell rendesen csekket kitölteni, hogy kell levelet megcímezni. Apukám és a játék úgy tanított, hogy észre sem vettem. Ez a délután, ami hamar estébe fordult a mai napig kedves emlékként maradt meg nekem és csak azt sajnálom, hogy apukám már nem olvashatja el ezeket a sorokat és nem tudhatja meg mennyit jelentettek nekem azok az órák, azok a pillanatok, amit velem játszva töltött el.

Szerző: Christmas Eve (ez az írás a gyerekkoromban átélt emlékeim alapján íródott.)