Dátum szerint még mindig 1981-ben járunk és a naptárban is elmúlt a karácsony, szomorúnak kellett volna lennem és picit az is voltam, mert vészesen közeledett ismét az iskolakezdés. Én azért még élveztem a szünet minden pillanatát. Abból állt a napom, hogy kilenc óra körül ébredeztem és azonnal ugrottam a tévéhez, hogy bekapcsoljam majd ugyanazzal a lendülettel bújtam is vissza az ágyba a még jó meleg takaró alá és délig ki sem dugtam az orrom, csak néztem a jobbnál jobb gyerek műsorokat. Az egyik kedvenc, amit gyerekkorom szinte minden karácsonyi szünetében lejátszottak, persze csak 1981 után, hiszen ekkor volt az első vetítés, a Vuk „c” mese. Sosem hagytam ki. A másik, ami nagyon megmaradt bennem, de be kell vallanom őszintén, hogy a történet lényegét igazából csak felnőttként értettem meg, az a Tündér Lala volt. Ebédre már illet kikelni az ágyból és azért délután egy kis szomszédolás, barátnőzés, szánkózás, hógolyózás mindig beiktattam. Fél 4 fele már ismét kezdett sötétedni és számomra nagyon varázslatos volt félhomályban az utcai lámpa fényénél az úttesten hó csatázni vagy csúszkálni. Abban az időben egy-egy autó, ha közlekedett az is szinte több órányi különbséggel, így minden további nélkül vehettük birtokba az egész utat. Emlékszem egy pillanatra mikor kifáradva a szánkón ülve pihentem és a tekintetem a lámpa fényében táncoló hópelyheket követte. Amikor esett a hó, és szerencsére, akkoriban a tél ettől is volt tél, hogy sűrűn esett a hó, sokszor néztem a hulló pelyheket, mert annyira varázslatos látványt nyújtott, ami képes volt hosszú időre magával ragadni engem. Délután öt körül már kellőképpen átfagyva jó volt ismét a meleg szobában élvezni az ünnep hangulatát és a cserépkályhához simulva olvadozni. Ha épp nem volt kedvem az új játékommal játszani, akkor csak feküdtem az ágyon és a karácsonyfa feletti plafont figyeltem. Néztem, ahogy a fán lévő színes égősor különböző figurákat festett a mennyezetre és azzal szórakoztattam magam, hogy próbáltam az árnyakba különböző figurákat képzelni. Közben nagyokat szippantottam a szoba levegőjéből, ami hol füstös volt a kályhában ropogó tűztől, hol pedig a fenyő illata keveredett össze a habkarika vaníliás illatával. Ahogy egymás után teltek a napok egyre inkább közeledett az a nap, ami az év utolsó napja volt. Kisebb gyerekként nem sok változást hozott az életemben, hiszen akkor még nem indultam se buliba, se barátokhoz, hacsak nem az volt a jó abban a napban, hogy a szüleink este nyolc órakor elmentek a kisváros akkor nyitva tartó éttermébe és ott a barátaikkal közösen ünnepelték meg a szilveszter, majd a beköszöntő új évet. Mi pedig egész éjjel tévézhettünk, ami máskor nem megengedett dolognak számított. Persze elindulásuk előtt sosem hagyták, ki hogy egy korty pezsgővel ne koccintsanak velünk a Boldog Új Esztendő örömére.
Szerző: Christmas Eve (ez az írás a gyerekkoromban átélt emlékeim alapján íródott.)
Képforrás:https://gyerektv.com/rajzfilmek-gyerekfilmek/tunder-lala-1981.mese
https://hu.wikipedia.org/wiki/Vuk_(film)
