Még nem sejtettem, hogy csípős hideg reggelre ébredt a város. A kályhában az este még ropogó, finom meleget adó tűz már kialudt. A szoba levegője hűvös ébredésre késztető volt de a takaró alatti meleg még fogva tartott. Lábam ujját kidugtam a takaró alól, hogy szoktassam magam a gondolathoz, lassan ki kell bújni a jó meleg paplan alól. A konyha felől finom illatok hívogattak valamelyest megkönnyítve az ébredést. Kinéztem az ablakon és abban a pillanatban elfelejtettem, hogy még lustálkodnom kellene, hiszen a látvány ami fogadott az mesébe illő volt. Csodás fehér hótakaró lepte be a házak tetejét, az utcákat és a fákat. A tiszta hó úgy csillogott a még lábaktól érintetlen utcán, mintha gyémántokkal szórták volna tele a várost. Hólleanyó nem tétlenkedett az éjjel,hogy előkészítse a kisvárost és az emberek lelkét a hamarosan közelgő ünnepre. Nagyon korán volt még. A konyhában a kakukkos óra épp elütötte a 7 órát. Míg szüleim álmos tekintettel itták a reggeli kávéjukat, én gyorsan felöltöztem, elfogyasztottam a reggelimet és már ugrottam is a csizmámba, hogy mielőbb megérinthessem ezt az égből hulló természeti csodát. Még sötétség ült a városon, csak a boltok kirakatai és az utcai lámpák fényei világították be a járdát és mutatták az utat a korán iskolába és munkába siető embereknek. A friss tiszta hó olyan jól tapadt, hogy rögtön hógolyót gyúrtam belőle amivel célba is vettem az első iskolatársam akivel összetalálkoztam. Ma valahogy mindenki korábban indult az iskolába. Az eddig csendes még szinte alvó gyerekek az éjjel hulló hó hatására frissebben vidámabban és kiabálástól,kacagástól hangosabban haladtak az iskola felé. Repkedtek a hógolyók, suhantak a szánkók és a még mindig hulló hópelyhek is táncot lejtve szálltak le a földre, hogy tudassák az emberekkel, közeledik a karácsony.
Szerző:( Christmas Eve saját gyerekkori emlékeim alapján íródott történet )
