A naptárra tekintve szomorúan konstatáltam, hogy ismét eltelt egy karácsony és bár még előttünk volt az év utolsó napja amire ugyanolyan lázasan készülődtem mint a karácsonyra, azt valahogy mégis más izgalommal teli várakozás jellemezte. 1989 tele volt. Csodás hóval borított utcák, gyönyörű fehér takaróba bújt fák és csípős hideg volt azon a napon amikor hónom alá vettem a becsomagolt ajándékot és kiléptem a házunk kapuján. Nem kellett messzire mennem, csak az út túloldalára. Kora délutánba hajlott már a nap. A félhomályba burkolózott város fő utcája kihalt, csendes volt. Mielőtt megtettem volna a túloldalra vezető pár lépést még fejemet az ég felé emeltem és tekintetemmel az utat megvilágító lámpa fényébe bámultam ahol a hópelyhek táncot lejtve keringtek majd egymást kergetve szálltak rá a kabátom ujjára ahol még egy darabig csodáltam őket. Az egyik lában az úttestre tettem mintha indulni akartam volna, de csak azt vizsgáltam meg, mennyire csúszós az út felülete, hogy aztán eldöntsem, csúszkálva vagy lépkedve fogom megtenni azt a pár lépést ami átvezetett a túloldalra. Autók nappal sem nagyon közlekedtek már, nemhogy az estébe hajló időszakban. A puha hótakaró alatt az előző éjszaka fagyos hidege megtette a hatását és a nappal megolvadt latyakos hólét az útra fagyasztotta. Félhomályban a világító lámpa fénye alatt csúszkáltam oda-vissza a táncoló hópelyhek közt.Ennél mámorítóbb pillanatot azóta sem éltem át. A házak ablakaiban a karácsonyfák fénye világított, jelezve, hogy már mindenkinél járt a Jézuska. Néhol még az ablakban hagyott mikulás csomagok is büszkén mutatták magukat. Az egyik ház kapuján bepillantva egy hóember vettem észre aki feszesen, kezében seprűvel állt és nagy szenes gombszemeivel engem nézett. Apró lábnyomok sokasága vette körül az elkészült hóembert. Egy pillanatra el is felejtettem,hogy mennem kell tovább és csak a kezembe szorongatott ajándék emlékeztetett arra, hogy hova is indultam. Szapora lépteim lábnyomát igyekeztem a még szűz hóba otthagyni és mielőbb betérni abba a házba ahol már vártak rám.
(Saját átélt élményeim alapján íródott mondatok)
Folyt.köv
