Ahogy kinyitottam a kaput a ház udvarában a már jól megszokott illat fogadott. Még be sem léptem a házba de már tudtam, hogy Ica néni süt. Bár elmúlt a 3 napos ünnep, nyomaiban még minden az elmúlt napok eseményeire utalt.
Ica néni a barátnőm anyukája ismét lázas sütésbe fogott a közelgő szilveszter alkalmából. Kopogtam ahogy illik, de meg sem vártam, hogy beszólítsanak, már léptem is be az előszobába ahol megszabadítottam magam a hótól vizes csizmámtól, a hópelyhekkel teli kabátomtól. Mielőtt beléptem volna az isteni illatokat rejtő konyhába, egy újabb illedelmes kopogással jeleztem, hogy megérkeztem. Ahogy kinyitottam az ajtót megcsapott a finom sütemény illata és az a látvány amit sosem fogok elfelejteni. A cserépkályha előtt álló szék amin oly sokszor ücsörögtem és néztem ahogy Ica néni süt, amin most egy cica lustálkodott. Álmos szemeivel rám nézett, négykézlábra állt, nyújtózott majd ismét visszafeküdt a puha párnával takart székre úgy, hogy bundáját a meleg kályhához illegette. Esze ágában sem volt átadni nekem a helyét, de most nem is azért jöttem, hogy lekuporodjak az asztal sarkához, hogy figyeljek és szívjam magamban a sok hasznos tanácsot, írjam a recepteket és reméljem, hogy egyszer majd én is olyan ügyes háziasszony leszek mint amilyen Judit anyukája is volt. Aki annyira természetes mozdulatokkal, rutinnal a kezében, gyúrta, nyújtotta, tekerte a tésztát. Pár illedelmes mondatott váltottunk de az én tekintetem már a kinyíló szoba ajtó fele tévedt ahol várt engem a barátnőm és a nagy karácsonyfa. Ennek a helységnek még egy lakója is volt. Mariska néni aki az ablak előtti karosszékében ücsörgött ahonnan télen-nyáron szemmel követhette az utcán zajló eseményeket. Nagyon szerettem ezt a kedves halk szavú nénit akinek a haja olyan fehér volt mint a frissen hullott tiszta hó. Aki nem csak a kézimunka tudását hanem a régi történeteit, emlékeit is megosztotta velem. Szerettem hallgatni amikor beszélt. Köszöntöttem, de már állt is fel a megszokott helyéről és elindult bicegve, egyik lábát maga után húzva, ami egy túlélt agyvérzés maradékaként nehezítette meg a mindennapjait. Becsukta maga mögött az ajtót és kicsit még én éreztem magam kellemetlenül, hogy most miattam felállt a kényelmes foteljéből és kiment a szobából. Hiába mondtuk neki, hogy nem zavar minket. Immár előtérbe került a kezemben szorongatott csomag. Barátnőm is elővette a nekem szánt meglepetést és megajándékoztuk egymás. Néztem a színes égőkkel telerakott helyenként ritka ágú fát és nekem az volt a legtökéletesebb látvány amit aznap csak láthattam. A karácsonyfa melletti kis szekrényen volt egy lemezjátszó. Feltettük a Csendes éj című lemezt s míg a dalokat hallgattuk, beszélgettünk s talán terveztük is a jövőt hisz én akkor már végzős középiskolásként igazán a felnőtté válás küszöbén álltam. Ismét nyílt az ajtó de nem a nagymama jött vissza, hanem Ica néni egy tál frissen kisült süteménnyel. A még gőzölgő sütemény íze és illata nemcsak a számba hanem az agyamba is beégette magát örökre.
(saját átélt emlékeim alapján íródott történet)
