Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Sír mert a télapó távozásával ismét 365 napot kell várni, hogy újra ellátogasson hozzám.
Nevet mert a mai nap fantasztikusan sikerült annak ellenére, hogy első alkalom volt, hogy egy óvodai csoport meglátogatott és velem együtt várták a Télapó érkezését. Legfőbb segítségemmel,a lányommal nagy Izgalommal vártuk az érkező csöppségeket. Korán keltünk mert mindenképp frissen sütött muffinnal és az ezzel járó finom illattal szerettük volna őket és a télapót fogadni. Egy pillanat alatt elrepült az a 2 és fél óra ami megelőzte a picik érkezését. Mi is úgy csüngtünk az ablakban mint ahogy tették ezt a gyerekek is mikor várták a télapót Egyszer csak megszólalt a csengő és egy csapat apróság állt a kapu előtt. Már a kabátok és cipők levételénél meglepetten vettem tudomásul,hogy itt bizony sok ajándék fog kiosztásra kerülni mert ezek a csöppségek annyira édesen és szófogadóan tették azt amit az óvó nénik kértek tőlük. Vették a kabátot a csizmát és türelmesen vártak a becsukott nappali ajtó előtt míg a társaik is levetkőztek, hogy majd aztán együtt pillantsák meg azt a csodát ami várt rájuk. Végre nyílt az ajtó és abban a pillanatban a kicsi szemek is tágra nyíltak a látványtól. Megihletődve kissé félszegen lépkedtek a terepasztal felé, ahol a pici szempárok hol a repkedő Mikulást hol a korcsolyázó gyerekeket vagy épp a fényképező télapót figyelték.
Mi pedig őket néztük és egymás közt halkan súgva nyugtáztuk,hogy fantasztikus kis társaság. Nem kellett őket se fegyelmezni se nevelgetni mert annyira tudták,hogy itt mindent lehet a szemnek de semmit a kéznek . Már nagyon izgatottak voltak a gyerekek és egyik másik oda-oda lépett elém és azután érdeklődött, hogy fog e jönni a Télapó. Mivel biztos voltam benne, hogy a jó öreg nagyszakállú már úton van hozzánk így teljes nyugalommal tudtam azt mondani, hogy bizony hamarosan megérkezik. De addig is a vezető óvónéni Timmermann- Varga Edina segédkezésével elkészültek a fantasztikus fotók amiket Lovas Jusztina fotográfus készített. Akiről elkészült a szülőknek szánt fotó az mehetett a felállított karácsonyfához ami körül a zenélő vonatom körözött aminek az utolsó kocsija szaloncukorral volt megrakva ami a gyerekekre várt. Egyik csöppség édesebben mosolygott mint a másik én pedig közben azon gondolkodtam, mennyire örültem volna neki ha annak idején a gyerekeimnek is ilyen élményben lett volna részük és egy ilyen szuper óvoda tagjai lehettek volna. Mire mind a 17 kis gyerkőcről elkészültek a fotók, azt vettük észre, hogy a télapó fáradtan,öregesen bandukol a házunk előtt és már messziről hallhatta a picik szájából hívogatóan csengő dallamokat amivel várták őt. Egyik dalt énekelték a másik után amikor egyszer csak a télapó a maga valóságában ott állt előttük és ők a csodálkozásról egy pillanatra elfelejtettek énekelni.
Öröm volt látni ezt a rengetek csillogó szempárt és velük együtt átélni a csodát. Az óvonéni minden egyes kisgyermeket egyenként hívott a télapó elé akinek elmondta, hogy ki miben volt ügyes, miben változott tavalyhoz képest így a télapó nem fukarkodott a dicséretekkel és a buksi simogatásokkal majd a végén az ajándékokkal sem. Mindenkinek jutott 1-1 mikulás zsák amit a picik hol félve hol türelmetlenül vettek át. Búcsúzóul még énekeltek egy két dalt és elköszöntek a Mikulástól aki megígérte nekik,hogy figyelni fogja őket és jövőre is ellátogat hozzájuk. A gyerekek még egy utolsót integettek és szemükkel kísérték őt az ablakon keresztül
majd asztalhoz ülve megkóstolták a tiszteletükre sütött finom süteményt amit egy kicsi kakaóval öblítettek le.
Ezután nem maradt más hátra minthogy tőlem is búcsút vettek és mielőtt még elindultak volna öltözni nagy öleléseket kaptam ami feledtetett velem minden pillanatot amit aggódással töltöttem,hogy minden rendben szépen működjön és azt az izgalmat, hogy sikerüljön ezeknek a csöppségeknek olyan maradandó akár életre szóló élményt adni ami elkíséri őket az életük során és ha majd egyszer ők is szülők lesznek visszaemlékeznek erre a napra eszükbe jut az átélt varázslat és nekik is fontos lesz, hogy majd a gyermekeiknek ők is megteremtsék a csodát.
Mert a csoda bennünk él!
Sok szeretettel írtam le ezeket a sorokat elsősorban azoknak a szülőknek akiknek a gyermekei ma itt voltak. Christmas-Eve
Köszönet a mai napért a Misi Mókus magánóvoda vezetőnőjének Timmermenn-Varga Edinának és minden óvonéninek aki elkísérte a piciket.
Az Óvoda elérhetősége: http://www.misimokus.hu/
Köszönet a gyerekeknek, hogy a mai napon megtiszteltek a látogatásukkal és számomra is feledhetetlen élményt adtak.És nem utolsó sorban nagy köszönet Lovas Jusztinának az elkészült fotókért, ezzel megörökítve a mai nap élményét.
Jusztina lérhetősége: https://www.facebook.com/mindengyerekegycsoda/?ref=br_rs
Végül de nem utolsó sorban,köszönet a Télapónak, hogy ellátogatott az otthonunkba.
2017.december.06
